Tovább a tartalomhoz | Ugrás a navigációhoz

Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Kistérségünkről Földrajzi elhelyezkedés, természeti környezet
Bekezdések

Földrajzi elhelyezkedés, természeti környezet

A Téti Kistérséghez 19 település közigazgatási területe tartozik. A településcsoport a Nyugat-Dunántúli Régióban, Győr-Moson-Sopron megyének dél-keleti részén, Győrtől délre található. A kistérség a megyén belül periférikus területnek számít, hiszen a megyét átszelő Bécs-Budapest innovációs tengely elkerüli, de elkerüli a kelet-nyugati irányú 85-ös főközlekedési útvonal is, mely a megye tradicionális városait fűzi fel.

Védett ősborókás Felpécen Artézi kút télen, az árpási Kápolna térenA megáradt folyó Rába- szentmihálynál

A kistérség központja Tét, mindössze 18-20 km-re van az M1 autópályától, melyhez a kistérséget észak-dél irányban átszelő, Téten áthaladó 83-as főközlekedési út vezeti. A kistérség közlekedés-földrajzi helyzetét a természetföldrajzi viszonyok határozzák meg. Nyugatról a Rába és a Marcal, keleti irányban a Sokoró dombság jelent természetes akadályt. A térség közlekedési hálózata Győr, illetve Tét-centrikus. Jelentősebb hálózati hiányosságok elsősorban a kelet-nyugati kapcsolatokban jelentkeznek. Egymástól légvonalban néhány kilométerre fekvő települések csak hatalmas kerülő árán érhetők el (pl. Sokorópátka – Kajárpéc, Tényő – Felpéc). A kistérség a szomszédos kistérségekkel való kapcsolataira is a hálózati hiányok jellemzőek. Különösen szembetűnő, hogy a Pannonhalmi kistérség településeivel a kelet-nyugati irányú közutak hiánya miatt csak Győrön keresztül van kapcsolat. A főközlekedési úttal párhuzamosan, tőle néhány kilométerrel halad a Győr- Pápa- Celldömölk vasútvonal, mely a személy mellett inkább az áruszállításban tölt be szerepet a kistérség életében. Légi kapcsolatot a szomszéd kistérségben, Péren található nyilvános repülőtér biztosít a kistérségnek.

A Rába és a Marcal folyók vonalától a Pannonhalmi dombság „Ravazd- Csanaki” vonulat magába foglalja a Szemerei- vagy más néven Sokoró vonulatot és a Tényői völgyet. A terület nagyobb része a Kisalföld, kisebb része a Dunántúli-középhegység nagytájhoz tartozik. A kistérség területén három természeti táj találkozik: a túlnyomórészt lepelhomokkal borított Marcal medence, a homokos lösszel borított Pannonhalmi dombság és a homokkal, kaviccsal és agyaggal borított Sokoróalja. A terület geotermikus értékei az országos átlag feletti. A keleti részektől eltekintve mindenhol 50 °C-nál melegebb vizű kutak létesíthetők.

A kistérség éghajlata átmenetet képez a Kisalföld és a Bakony klimatikus viszonyai között. Az átmenet az észak-nyugat- dél-kelet irányú nyitottságból adódik. A terület mérsékelten hűvös, mérsékeltem-száraz, de már közel fekszik a mérsékelten meleg körzet határához. A nyári évnegyed napsütéses óráinak száma nyugaton 780, keleten 760 óra, míg a téli időszakban 185, illetve 190 óra. A napfénytartam évi összege meghaladja az 1950 órát.

Az évi középhőmérséklet 9,5 és 10,0 °C között van, a vegetációs időszaké pedig 16 °C körüli. A fagymentes időszak hossza átlagosan 185-190 nap, tavasszal április 12-14 után már nem, ősszel október 19-20 előtt még nem kell fagypont alatti lehűlésre számítani. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok és minimumok átlaga 33,0-33,5 °C illetve -16,0 és -16,5 °C közötti.

A csapadék évi összege kelet felé kismértékben nő, 590 és 650 mm között alakul, míg a vegetációs időszakban 340 mm, de a terület északi harmadában a 430 mm-t is elérheti. A hótakarós napok átlagos száma – mely nyugaton szintén magasabb - 35-40 nap, míg az átlagos maximális hóvastagság 24-30 cm körüli. Az uralkodó szélirány az észak-nyugati, az átlagos szélsebesség 3-3,2 m/s körül alakul.

A terület legnagyobb része a Rába-Rábca és Marcal vízrendszeréhez tartozik, de keleti felén a vizeket már a Sokoróaljai- Bakony-ér vezeti le. A térség nagy része mérsékelt lefolyású, keleti fele mérsékelten vízszegény területnek számít. Az árvizek többnyire a nyár elején jelentkeznek, míg a kisvizek a térség keleti felében inkább csak ősszel, amúgy bármely évszakban előfordulhatnak. A folyók vízminősége többnyire II. osztályú.

A talajvíz szintje a folyóvölgyekben 2 m-nél magasabban, azokon kívül 2-4 m között helyezkedik el. Mennyisége a terület nagyobb részén 3 l/s.km3 feletti, a keleti részen már csak 1 l/s.km3. A táj nagyobb részén kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos a talajvíz, de a Rába és Marcal völgyében a nátriumos jelleg a túlnyomó. Kevés az artézi kút. Mélységük a 100 m-t, vízhozamuk a 100 l/s-ot ritkán haladja meg.

A kistérség egésze kultúrtáj, de míg a Marcal medencéjét a kevés erdő és a nagy kiterjedésű szántóterületek jellemzik, addig a dombság magasabb részeit erdőségek borítják, melynek nagy része tölgy és akác. Növényzet a terület túlnyomó részén a Kisalföldi, de keleti fele már a Bakonyi-Vértesi flórajárásba tartozik. A legelterjedtebb potenciális erdőtársulások a fűz és égerligetek, a tölgy-kőris-szil ligeterdők. Kisebb területi előfordulásban gyertyános kocsányos, gyöngyvirágos kocsányos tölgyesek, illetve a terület keleti felében cseres mohos tölgyesek találhatók meg. A legszárazabb termőhelyeken az erdei gyöngyköleses társulások is megjelentek. Az aljnövényzetben jellegzetesek a sások, a medvehagyma, a csalán, a szálkaperje, a müge, a gyöngyvirág, keleten a csenkeszfélék és pusztagyepek előfordulása. Az erdészetileg kezelt felületeket zömmel fiatal és középkorú kemény és lágylombos, esetenként fenyőerdők borítják. Az átlagos évi folyónövekedés az országos átlagot némileg meghaladja (3,7-4,5 m³/ha). Különlegességnek és vonzerőnek számít a Felpéc határában található ősborókás, mely természetvédelmi terület. Az országosan számon tartott Pannonhalmi történelmi borvidék területe átnyúlik a kistérség keleti részére.

A térség talajtakarójára a nagyfokú változatosság jellemző. Területi kiterjedésében a réti öntések és a lápos réti talajok jelentősek, de kelet felé haladva az erdőtalajok, főként az agyagbemosódásos barna erdőtalajok válnak meghatározóvá. A réti öntések agyagos vályog mechanikai összetételű, gyengén savanyú, erősen víztartó talajok. A kistérség főként nyugati felén található lápos réti talajok mechanikai összetétele a réti öntésekével megegyező, vízgazdálkodásuk a nagymennyiségű szerves anyag következtében azokénál kedvezőbb, termékenységük azonban a 70-100 cm-es talajmélységben megjelenő talajvíz miatt korlátozott. Jelentős részük rét- és legelőterület (25 %). A táj löszös üledékein vályog mechanikai összetételű, kedvező vízgazdálkodású, felszíntől karbonátos réti csernozjomok találhatók. Termékenységük jó. Lényegesen gyengébb termőhelyet képviselnek a homokos öntésen kialakult csernozjom jellegű homoktalajok. Kiterjedésük nem jelentős. Ugyanez mondható a Marcaltól keletre található csernozjom barna erdőtalajokról, amelyek szintén homokmechanikai összetételű allúviumon képződtek. Kémhatásuk gyengén savanyú. A térség keleti felében uralkodóvá váló barna erdőtalajok harmadidőszaki üledékeken, illetve löszön alakultak ki, vályog mechanikai összetételűek, vízgazdálkodási tulajdonságaik kedvezőek, szántóként hasznosulnak. A Mórichida környéki barnaföldek talajképző kőzete szintén homokos allúvium, de termékenységük a csernozjom barna erdőtalajokénál egy kategóriával kedvezőbb. A homokos kavicson kialakult, igen gyenge termékenységű agyagbemosódásos barna erdőtalajok területi részaránya jelentéktelen (<1 %). A táj talajtakarójának változatosságát a Rába nyers öntései és réti talajai, valamint kovárványos barna erdőtalajok gazdagítják, de területi előfordulásuk nem jelentős (3, ill. 4%).

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek